Friss árfolyamok >>

Teljesen homály a főnököd? Jobb, ha szólsz neki!

2019. január 14. 20:10:00
Van az úgy, hogy a meetingeket a felettes kreatív, a valósággal köszönőviszonyban sem álló meglátásai viszik félre. Ilyenkor a beosztottnak kell visszarángatnia a megbeszélést a józan ész talajára. Következzen néhány módszer, amiért még nem fogják kirúgni. Az esetek többségében.

A fogalmatlan, de óriási magabiztossággal hülyeségekre utasítgató főnök karakterét alighanem mindenki ismeri, aki járt már munkahelyi megbeszélésen, mondjuk kettőnél többször. Az ilyen felettes ott van a legkellemetlenebb munkahelyi tényezők között: a teljesen homály utasításaival, irreleváns információival és abszurd véleményével rendre csak félreviszi a dolgokat, és ha fogást mernek találni rajta, akkor jellemzően még azt se hajlandó beismerni, hogy amúgy köze sincs az aktuális témához. Ilyenkor kell a dolgozóknak lépni, csak hát az ilyen főnök érzelmi világa rendkívül ingoványos terep, és emiatt a jó szándékú közbevetésekkel lehet, hogy lábon lőjük magunkat. Szerencsére a Financial Times most közölt egy hasznos hülyefőnök-leszerelő kisokost, mely tanácsait megfogadva a meetingeket visszakormányozhatjuk az irrealitásból a produktív felé, és még csak ki se rúgnak érte. Az esetek többségében.

Torpedózzuk meg adatokkal

Ha a főnök hülyeségeket beszél, rövidre zárhatjuk a gondolatmenetét az állításait megcáfoló adatokkal. Ennél keményebb és hatékonyabb becsúszó szerelés nincs, és még csak sárga lap se járhat érte. Vezessük fel például azzal, hogy "nem vagyok biztos abban, hogy az adatok ezt alátámasztják", vagy világítsunk rá, hogy "a piaci trendek nem efelé tendálnak", aztán jöhetnek a makacs tények. A rutinosan egoista menedzser ilyenkor persze mondhatja azt, hogy az adat hibás, vagy még radikálisabb esetben azt, hogy nem kell foglalkozni az adatokkal. Erre az esetre az FT azt javasolja, hogy tárjuk szét a kezünket, és jó hangosan kérdezzük meg: "akkor mégis minek vagyunk itt egyáltalán?"

Ismételjük el, amit mondott, csak ne "úgy"

Ártatlanul pillogva, igyekvő egyetértést színlelve a legvilágtalanabb főnök is a helyes útra terelhető. "Ha jól értem, azt javaslod, hogy... " - kezdjük így a korrekciót, majd ismételjük el, ami az előbb elhangzott, de a teljesen téves menedzseri érvelést cseréljük ki a helyesre. Lehetőség szerint emeljük ki az eredeti gondolatmenet azon pontjait, amik még a legközelebb állnak a valósághoz: a főnök ráharap erre az önfényezős gumicsontra, a figyelme leragad a saját zsenialitásánál, és ha minden jól megy, meg se hallja az érvelésünk valódi, érdemi részét. Automatikusan egyet fog érteni velünk, akkor is, ha közben homlokegyenest ellenkezőt javasoltunk az ő koncepciójához képest. És elégedetten hagyja majd ott a meetinget, azzal, hogy nagy szerepet játszott az irány megszabásában.

Röhögjünk, ahogy a torkunkon kifér

Van az úgy, hogy a főnök javaslata annyira elrugaszkodik a valóságtól, hogy az egyetlen normális emberi reakció a nevetés lenne. A megoldás? Tegyünk úgy, mintha csak viccelt volna, és nevessük is ki, de nagyon durván. Gratuláljunk neki a legjobb vicchez, amit életünkben hallottunk. Ismételjük el neki kuncogva, amit mondott, rámutatva a brilliánsan humoros, nyilvánvalóan szándékolt pontatlanságaira. Javasoljuk neki, hogy csapjon fel stand uposnak. Ha a felettesünk azért még köszönőviszonyban van a valósággal, még hálás is lesz nekünk azért, hogy kisegítettük a slamasztikából, és közben ráadásul nagy nevettetőnek is érezheti magát. A várható reakciója: naná, hogy viccelt, végig viccelt, nem hülye ő, á, dehogy.

Váltsunk témát

Kicsit rizikósabb húzás, de ha nagyon a végzetes hülyeség felé tart a főnök monológja, akkor szakítsuk félbe, és térítsük el a témát, mondjuk azzal, hogy "térjünk vissza erre később". Ha ettől nem esik le neki, hogy itt valami nagyon félrement, és köti az ebet a karóhoz, akkor viszont érdemes rázúdítani valami ilyesmit: "Azt javaslom, keressünk fel további szakértőket is a témában, és a koncepcióikat összegezve állapítsunk meg konszenzust a legoptimálisabb gyakorlati eljárási módozatok tekintetében, mielőtt a tettek mezejére lépnénk." Vagy valami hasonló, cirkalmas, barokkos, körmondatos módon adjuk tudtára, hogy nem. Az a lényeg, hogy lehetőleg sok szakmaias kifejezéssel tálaljuk azt, hogy ugyan, foglalkozzunk már mással, ne ezzel a hülyeséggel. Akkor esélyes, hogy lenyűgözzük a főnököt, és teljesen elfeledkezik arról, mit is mondott az előbb.

Kövessük az utasításait a teljes pusztulásba

Ez egy hosszú lejáratú, fogszívós, duzzogó ellenérv, ami a visszaeső hülyefőnököknél lesz hatékony. Először is részletes jegyzetet kell készíteni minden abszurd menedzseri felvetéséről. Aztán körbe kell küldeni a kollégáknak az agyevő jegyzetet, kiemelve, kitől is származik a koncepció. Végül minden egyes ötletet át kell ültetni a gyakorlatba, részletesen doikumentálva az elkerülhetetlen bukás minden egyes részletét. Így aztán a felettest teljes joggal fogja mindenki hülyének nézni a cégnél, sőt, ha megfelelő méretű a kudarc, akár ki is rúghatják érte. Vagy minket rúgnak ki, azzal, hogy ellenvetés nélkül végrehajtottuk a nyilvánvalóan öngyilkos utasításait. Végeredményben mindkét úton megszabadulunk a hülye főnöktől: ebből a szempontból csak nyerhetünk!

Legfrissebb


Friss árfolyamok >>

Powered by SaxoBank

Hírlevél feliratkozás